ZÁRT
BIRODALOM
GÖRGESS TOVÁBB
Ser Edward tapasztalt hajós. Az Esenworthi királyság talán eddigi legmerészebb expedícióján igyekszik kivívni a főtiszteletes áldását, aki egyben nem más, mint szerelmének édesapja, a királyság talán legbefolyásosabb embere. Ám a könyörtelen viharokkal teli úton olyan dologra bukkan, ami alapjaiban rengetheti meg nem csak mindannyiuk hitét, de a világukról alkotott képet is.
Eközben szerelme, Emma, a messzi tengerektől távol igyekszik kivágni magát a szövevényes ármánykodások pókhálójából, amibe az új király, Erick, csak egyre mélyebbre rántja.
A sötét felhők pedig minduntalan gyülekeznek körülöttük... A tengereken, a szárazföldön, de még az égen is egyre gyakrabban jelennek meg az ősi fenevadak, amik minden eddiginél különösebbek. Üvöltésük fémesen csikorog, szemük természetellenes fénnyel izzik, bőrük rideg és kemény akár a páncél.
Ebben az isteni jövendölésektől idegen korban vajon még sikerülhet megőrizni a rendet Észak legnagyobb királyságában, ahol már az uralkodó elméje is éppoly bomlott, mint maga a valóság?
Hőseink szüntelenül igyekeznek megérteni világuk és tulajdon eredetük elzárt titkait, de vajon mit tesznek, ha valóban megkapják a válaszokat?
"Letörölte a homlokáról kiserkenő vért és ismét a csarnok belsejét figyelte. Notál elátkozta ezt a napot. Megpróbál éket verni tervei közé, megpróbálja elbizonytalanítani, megpróbálja megölni őt. Ez csakis egyet jelenthet... Fél. Fél tőle. Fél Maleck visszatérésétől!"
"Nem fogok vért ontani a lányom születésnapján... -Elmondtam az álláspontom. A részletekről az embereimmel beszélhetnek. A tanácskozásnak viszont most vége. Kérem, élvezzék az ünnepséget, királyságom és Leyhen vendégszeretetét."
"A tudással amit újra megtalált, egyúttal elvesztette a hitét. Minél több könyvet olvasott, minél többet tudott meg a világról, annál inkább elfordultak tőle az istenek..."
"Nem kell apám áldása! Ha nemet mond, elhajózunk innen és új életet kezdünk. Akár délen, akár Tywhorn egyik szigetén.”
"Az események sorra követték egymást, ő pedig egyik percről a másikra már kapitány volt. Ütközetek, csaták, vízen, majd szárazföldön. Lovagi kitüntetések, új hajó... A rangjait viszont mindúntalan árulások árnyékolták be. Gyorsan kellett megtanulnia mindent; árulókat akasztani vagy áthúzni őket a hajó alatt, de a szép hölgyek hálájának viszonzását is."
"Azért vettem részt az expedíción, hogy magát épségben hazavigyem, atyám! És be is fogom tartani a szavam... Úgy gondolom, már ez önmagában megéri az áldását!"
