Esenworth a Rödjordi királyságok északkeleti területén húzódik. A Notál hegység lábainál fekszik. Keletről a Stróm tenger határolja. Kawengardhoz hasonlóan a legészakibb területek egyike. Esenworthot, észak legfiatalabb királyságát, három nagy uralkodói ház hozta létre. A Van der Mord, Walé és a későbbi Kawengardi házak egyikévé váló Clasov. Úgy tartják, hogy mindük a Damerónia és Skolmun kettészakadása során kialakult háborúból elmenekült telepesek és földesurak leszármazottai. Úgy tarják, hogy az istenekhez való feltétlen hűségük által, sikerült békét kötniük észak talán legszeszélyesebb időjárásával.
-A királyságot 547-ben I. Rodrick Van der Mord alapította Eysenben, miután a Walé és Clasov ház vezetői királlyá koronázták.
A három ház szövetsége azonban nem tartott sokáig. Gevennton nem nézte jó szemmel a szomszédságában megerősödő új királyságot. Irigységet szított a három ház között, kik mit sem tudva az árnyékban megbúvó fenyegetésről, hamarosan egymás torkának estek. I. Rodrick Van der Mord azonban katonai fölényét kihasználva sikeresen leverte a lázadást. A Walé ház elfogadta vereségét és újfent behódolt az uralkodónak. Területeit megtarthatta, de ezentúl sokkal magasabb adózásra kényszerült Esenworth felé. A Clasov ház, kinek legtöbb vezére elesett a harcok során, nem kért a Van der Mordok által alapított királyságból és inkább észak nyugatra lovagolt. Követői felgyújtották falvaikat és kifosztották terményeiket földjeiken, sok sok évre hasznosíthatatlan területeket hagyva maguk után.
Az Esenworthi királyság akkori fővárosa Eysen volt. A Van der Mord ház erődje. A Notál hegység és a Zöld tenger között helyezkedett el a Serím folyó mentén, ami rendkívül jó stratégiai és kereskedelmi pontnak bizonyult. A királyság korai éveiben, Esenworth elsősorban bányászattal és halászattal foglakozott, majd később állattartással és komoly fakitermeléssel biztosította a királyság gyors fejlődését. A bőségesen kitermelt ércekből szerszámokat készítettek.
A gazdag Zöld tengerért folytatott rivalizálás azonban hamarosan megkezdődött. Esenworth hatalmas mértékű fegyver és páncél készítésbe kezdett, ekkorra ugyanis világossá vált számukra, hogy Gevenn háborúra készül ellenük.
-Az alapító király halála után, fia, I. Godrick Van der Mord folytatta atyja háborúját. Ám hamar kénytelen volt belátni, hogy a Zöld tengerért folytatott területi harcok szépen lassan teljesen felemésztik Esenworth fiatal királyságát. Nem tudott versenyezni a jóval gazdagabb és fejlettebb Gevennel és Demeránnal.
Az ifjú király békéjének azonban ára volt. Gevennton kikényszerítette tőle a Zöld tengeren addig megszerzett területeket. Cserébe viszont Gevenn garantálta ,hogy nem lép hadba Esenworthal, amíg az betartja az általa szabott békefeltételeket. A döntés megosztotta az embereket, de az idő végül a fiatal királyt igazolta. A Zöld tenger gazdag területeinek elvesztése után, Esenworth az északi Stróm tenger felé kezdett terjeszkedni. Ahol nem csupán a még zordabb időjárás, de a Tywhorn szigetekről érkező hajósok telepesei fogadták őket. A tőlük fejletlenebb 'barbár' törzsekkel végül sok évnyi véres összecsapás következett, míg végül Esenworth királysága kerekedett felül, elfoglalva területeiket.
-Az új földeken I.Godrick és Brandon Walé megalapították Leyhent. A király nem lett volna képes a Walé ház segítsége nélkül legyőzni a rendkívül harcedzett Tywhorniakat, így az új város felett elterülő területeket, köztük a rengeteg erdőt, bányát és legelőt a Walé ház tulajdonába adott.
Az elkövetkező néhány évtizedben az Esenworthi királyság békében gyarapodott. Egyre több ember érkezett a délebbi királyságok háborúitól feldúlt területekről. Ugyan Tywhornból sokszor érkeztek fosztogató hajók, ám ezeket az egyre korszerűbb hajóhaddal, páncélokkal és fegyverekkel felvértezett katonák évről évre sikeresebben tudták visszaverni. Leyhenben ekkora már virágzott a kereskedelem. Olyannyira, hogy a város hamarosan a királyság fővárosává vált.
Azon hatalmas halak, cápák és bálnák amiket csakis az északi Stróm tengeren lehetett kifogni, hamar fellendítették a királyság vagyonát. A tywhorniak miatt rengetek páncélt és fegyvert gyártottak és minden férfinak kötelezővé tették a katonai szolgálatot. Egy évtizednyi szolgálatért pedig tekintélyes aranyat és termőföldet kaptak. A folyton háborúzó, de még mindig gazdag és befolyásos Gevennel kötött kereskedelmi megállapodások pedig még gyümölcsözőbb útvonalakat hoztak létre. A fegyvertől az élelmiszeren át mindenre volt igénye Gevennek, így fenntartva folyamatos erejét a Zöld tengeren és környékén. Ezzel pedig Esenworth is tovább növelhette vagyonát. A két királyság szövetsége formálódott, egyiküknek sem állt érdekében felrúgni ezen új egyezményt.
Majd jött I. Gregorick, I. Godrick fia, kit a rossz nyelvek sokszor csak a ’tékozlónak’ neveznek. Gregorik rendkívül kicsapongó életet élt. Uralkodása során pedig nem is született törvényes fia, így a királyság történetében először lánya Elenoryn vitte tovább az uralkodói ágat. Férje pedig nem más lett mint II. Benonn Walé, így a trónon először ülhetett a Walé házból származó király. Az eddigiektől eltérő uralkodókat viszont nehezen fogadta el a nép és hamarosan véres polgárháború tört ki. A lázadás élén pedig Gregorick király fattyú fiai, Rych és Zorick álltak. A sok évig tartó harcokban II. Benonn király is belehalt. Elenoryn királynő pedig igyekezett a lassan ketté szakadó királyságot egyben tartva sokkal radikálisabb lépésekhez folyamodni.
Hamarosan ismét megházasodott, ám ezúttal a Gevenni király legifjabb fiával, I. Ottó Otherlo Ohermannal.
Az újszövetség új kardokat is jelentett a széteső királyság számára. Néhány év leforgása alatt azonban, ismét sikerült megszilárdítani a békét a királyságban. Elenoryn atyának fattyú fiait Zorickot és Rycht kivégeztette, majd nem sokkal később azok leszármazottait és követőit is.
Esenworth és Gevennton kapcsolata még szorosabbá vált. Otherlo és Elenoryn pedig vasmarokkal uralkodtak. Az erőskezű királynő befolyása révén a Van der Mord ház fennmaradt, sőt mi több, elérte ,hogy a fiúk továbbvihette a család nevét is. Fiúk, I. Alarick Van Der Mord király pedig mint a nagy hódító került be később a történelemkönyvekbe.
Alarick király belátta azt ,hogy az egyre nagyobbra növő királyságnak több termőföldre, várakra és katonákra van szüksége ,hogy megelőzze a későbbi belviszályokat ,a megerősödött Esenworthnak nyugat felé kellett terjeszkednie. Ám a széthúzás még mindig jelen volt a királyságban. Hol a Gevenniek, hol pedig a többi ház befolyása miatt. A király tudta jól, hogy hosszútávon csakis egy közös ellenség tudja majd eggyé kovácsolni a királyságot.
Esenworth elkezdte meghódítani a közeli kisebb törzsek és független házak területeit. Aki nem csatlakozott önként, azokat kivégeztette. Ezzel hamarosan félelmetes hírnevet szerezve egész északon. Addig növelte a királyság területeit, míg végül Kawengard határához nem ért. Ez a terület volt az Ithé folyó, Rödjord legnagyobb folyója, ami a Zöld tengerbe torkollott és gyarapította azt. A Notál hegységek kristályvizű folyója.
A két királyság hamar egymásnak feszült és néhány éven belül háború tört ki, ami csaknem egy szűk évszázadig húzódott.
Az Ithé folyó és a környező területek ugyanis legalább olyan gazdag és termékeny területek voltak mint amilyen a Zöld tenger vidéke, de persze a Notál hegységek bányáiért és legelőiért is mind két félnek kifizetődő volt a háború. Sok éven át, sok ezer ember vére folyt le az Ithé folyón, amit ezért az északiak csak Vérfolyamnak kezdtek nevezni. Betegségek kezdtek terjedni nem csak Esenworth és Kawengard területein, de Rödjord más királyságaiban is. Az emberek pedig az istenek haragjáról beszéltek.
Ezen véres időknek végül Alarick legifjabb fia, III. Rodrick Van der Mord, bátyja halála után vetett véget, aki a Kawengardi királlyal békét kötve elvette leányát. A béke mind két királyságnak érdekében állt addigra. Az emberek nagy része kitörő örömmel fogatta a két királyság szövetségét a sok évnyi vérengzés után.
Ám bátyja testvérei a korábbi nagy uralkodók szellemiségét követve nem hajtottak fejet az új Kawengardi királynő, Vyngrid előtt. III.Rodrick viszont tanulva a múlt gyötrelmeiből még idejében elfogatta és börtönbe vetette őket, megelőzve egy újabb népfelkelést. A tömlöcben ifjabbik unokaöccse Jorlick megtért és bátyja javaslatára az Alvis házból választott feleséget. Ám középső testvére Uhlrick ’a vad’ megesküdve az istenekre Maleck fattyának nevezte testvérét, amiért az, az ellenséggel összefeküdt.
Uhlickot követői hamarosan kiszabadították tömlöcéből, majd néhány nappal később megostromolták a királyi palotát.
Az ostrom két napig tartott. III. Rodrick király azonban leverve a felkelést és kénytelen volt nyilvánosan kivégeztetni fivérét.
III. Rodrick uralkodásától egészen II.Godrick-ig új aranykor köszöntött Esenworthra.
Ez az időszak azóta is a legboldogabb időszakként van számon tartva a királyság történelmében.
Száz évig ugyanis nem folyt vér Esenworth földjén. Ami persze egy erős túlzás, hiszen kivégzések, lovagi tornák, tyworni fosztogatók és kisebb parasztfelkelések ugyan úgy voltak a királyságban mint korábban, de a történelem mégis az egyik legbékésebb időszakként írja ezt le, hisz nem volt semmilyen nagyobb háború.
Ezen időszak majd két generációnyi uralkodót is magába foglalt II. Godrick után, III. Alarickot és I.Wulfrickot.
IV. Rodrick uralkodásának derekán azonban megkezdődött a több száz évre nyúló újabb konfliktus és háború.
-Gevennton királysága ugyanis egyre több területet kezdett szerezni a Zöld tengerből.
A Demeránnal folytatott háborúja kiélesedett. Esenworth pedig ekkora már igencsak megerősödött ahhoz, hogy igényt tarthasson a királyság kezdeti éveiben még magénak tudott területekre. Ezeken a területeken ugyanis még mindig sokan Esenworhinak vallották magukat.
Az új háború során az 'ellenségem ellensége a barátom' elv sokáig működött. Először Kawengard hátrált ki a szövetségből mikor hadat üzent Dameróniának, akivel akkora már Esenworth, Gevennton ellen szövetkezett.
Ám Demeránnal a szövetség hamar zsákucába futott. És ez tovább nehezítette Esenworth háborúit.
A következő évtizedek nem hoztak békét a királyságnak, csakis újabb ellenségeket. II. Wulfrick majd fia,
II. Gregorick sem kötött békét Gevennel, ahogyan Demeránnal sem. Időközben pedig Kawengárd és Skolmun is egyre nagyobb szeleteket igyekezett kivágni magának a Zöld tenger és annak gazdag területeiből az Ithé folyóról nem is beszélve. Hiába jöttek és mentek a különböző fegyverszünetek, vagy a néhány évig tartó érdekszövetségek.
-Az öt nagy északi királyság képtelen volt néhány évnél tovább békében élni egymással.
III. Wulfrick királysága idején Esenworth háromszor annyit költött csak katonai kiadásokra mint bármi másra. Ekkoriban a királyság Skolmun kivételével mindenkivel hadban állt. Sőt, még a tengerről érkező Tywhorni portyáktól is védenie kellett a királyságot. Ezen sötét időkben még a szokottnál is több embert kezdett megszólítani a vallás.
A harcászaton, érckitermelésen és élelmezésen túl egyértelműen a templomok és a papok rendje erősödött meg leginkább. Esenworth az egyik legvallásosabb királysággá vált északon. Hitük Tüszindor isteneiben oly megrendíthetetlen volt, hogy katonáiktól minden más nemzet tartott.
A „szent harcosok” ahogyan sokan nevezték őket. Skolmun katonaállamához hasonló kiképzést kaptak, ám a valódi erőt az északi istenekbe vetett hitük adta.
„Ha a vérüket áldozzák a királyságért és isteneikért, Tüszindor asztalánál az istenekkel együtt ülhetnek és ehetnek, egészen az örökkévalóságig...”
-Három generációnyi háború után, V. Rodrick megkisérelte a békét az öt királyság között. Ám csak úgy mint elődei, nem járt különösebb sikerrel, de megalapozta a gondolatokat fiában III. Godrickban.
-III. Godrick Van der Mord férfivá érve nőül vette a Kawengardi Katherint azaz Katherine Clasovot.
A frigy Kawengard egyik legnagyobb házával és az Esenworthi királyság több száz évre visszanyúló ellenségeskedésének vetett véget. Új reményt és szövetségest hozott az akkorra már megtépázott királyságnak. Az így létrejött erőfölény pedig elgondolkodtatta mind Dameróniát, Gevennton és Skolmunt.
A kisebb független házakról már nem is beszélve.
Ezen kialakuló új békére viszont egy sokkal nagyobb és sötétebb árny vetült...
-Gevennton királysága ugyanis ekkora már új kereskedelmi szövetségeseinek megnyitotta 'észak kapuit', hogy finanszírozni tudja háborúit.
Ezzel pedig utat engedett egy sokkalta nagyobb veszedelemnek és egy minden eddiginél nagyobb birodalom felemelkedésének, ami a történelem legnagyobb háborúját hozta el...Zerathot.
A déli Zerathorn birodalommal vívott Nagy háborút!
