Erick mareggel a szokottnál is jókedélyűbb volt. Noha az arcával történtek óta mégmindig csak árnyéka önmagának, mégis jó volt látni, hogy szépen lassan kezdvisszatérni belé az élet.„Emma…úgy hiszem, itt az ideje, hogyösszekössük a kellemest a hasznossal és ellátogassunk Gevennbe!” Mondta rá jellemző, sejtelmes mosollyal a félig eltakartarcán.Én pedighirtelen csak hümmögtem és bólogattam, a könyvkupacok mögé temetkezve. Mirefelocsúdtam már nem volt a kis könyvtárban. Hamar rájöttem, hogy mit is akarhatvalójában. Közeledik a születésnapom…Kifogások sokaságát szedtem össze, hogy nemszükséges a dolog, de úgy tűnt Erick már rég elrendezett mindent, mint oly sokminden mást is azelőtt…Kénytelen leszek belemenni a kis játékába.
-1054.Scráf nyarának második hónapja és huszonnegyedik napja. -
Születésnap…Ugyan!Kései nászút… ahogy azt a rossz nyelvek hívják, pedig valójában csak időszerű.Jobban belegondolva sosem hittem volna, hogy Erick ennyire türelmes lesz velem.De Ő mégis az volt, pedig nem kellett volna. Biztos vagyok benne, hogy a sérülése vagy Emily születéseközrejátszhatott a dologban, de még így is meglepő… Ez lenne a valódi Erick? Azudvarnak és a csőcseléknek eljátssza az erős királyt, de valójában kegyelmes?Vagy csupán nekem is eljátssza a megfelelő szerepet? Bárhogy is legyen, azt hiszemmindkettőnknek jót fog tenni egy kis levegőváltozás.
-1054.Scráf nyarának második hónapja és huszonötödik napja.-
Gevenn,Gevennton királyság fővárosa. A napfény, a művészetek és az ezernyi ízek hazája.Nem csak Északon, de alighanem az egész világon. Mindig is szerettem volna ellátogatniide, de a nagy háborúkban lerombolt város látképével nem akartam tönkretennigyermeteg fantáziám festményeit. Erick akocsiúton igyekezett végig mellettem ülni. Ami eleinte feszélyezett, de úgytűnt ezúttal nem fogja túlfeszíteni a húrt a kezeivel…tisztes távolságban maradtak… Helyette viszont felolvasott nekem egész úton. Hiábakérleltem, hogy hagyja, hisz én jobb szeretek magamban, egyedül olvasni. Ő csakmosolygott és folytatta. A gevenni félsziget mondáit ugyan már olvastam, aromantikus történeteik kimondottan szépek, de az ő szájából most valahogyegészen máshogy hangoztak . Erick nem csak szépen olvasott. Volt valami a hangjában,ami egészen lágy volt és néha borzongató… Az hiszem sikerült teljesenösszezavarnia…
-1054. Scráf nyarának második hónapja és huszonkilencedik napja. -
Hihetetlenmilyen finom ételek vannak itt Gevennben! Mintha nem is Északon járnánk. Atenger gyümölcsei itt valahogy egészen mások. Az a megannyi déliektől szerzettgyümölcsfa pedig valóban leírhatatlan. Rengeteg van belőlük és gyönyörűek! Jóltették, hogy elültették a magokat és nem hagyták, hogy a déliekkel vívottháború elpusztítsa ezt a szépséget.
A várost valóban megviselte a háború. De az emberek…az emberek itt valahogysokkal boldogabbak. Mindenki mosolyog és önfeledten végzi a dolgát. Talán anapfény és a meleg áramlatok teszik mindezt? Bárcsak a kis Emilyt is elhoztukvolna…Biztos ő is élvezné, habár nem sokat tudna belőle felfogni, az is igaz.Jobb most neki Leyhenben, Ionával és a szoptatós dajkával. Ez a „nyaralás” mosttényleg rólam szól. Nem szabad a múltra gondoljak és a keserűségre. Önfeledtenélveznem kell minden percét, pont úgy, mint az itteni embereknek.
-1054. Scráf nyarának második hónapja és harmincegyedik napja. -
Tudtam, hogy előbb utóbb el fog jönni ez a nap is. A nap, amikor már nemalszunk külön ágyban. A nap, amikor be kell teljesítsem hitvesi kötelességem. Több,mint egy éve vagyok Erick felesége. Ő pedig azóta sem ért úgy hozzám… mintahogy ma sem. Viszolyogtam az együttalvás gondolatátol… most mégis kétségekgyötörnek… Talán azarcát és testét ért csapás máshová is kihatott? Miért érzek egyre nagyobbbűntudatot iránta? Azt hiszem, mégsem gyűlölöm őt annyira, mint hittem…demégis…ő nem Edward és soha nem is lesz az.
- 1054. Scráf nyarának harmadik hónapjának első napja. -
Egy hete vagyunk Gevennben én pedig alig írtam pár sort. Nem tudom mi vanvelem… Olyan fura az egész. Tudom, hogy nem szeretem őt. Minden porcikám visszakozik.De mégis… Mégis valahogy kezdem kicsit megkedvelni…? A bűntudat miatt lenne?Vagy azért, mert már alig beszélek másokkal és most jól esik, hogy valakifigyel rám?Gevennvalóban gyönyörű. Szinte állandóan süt a nap. Nem is hittem, hogy Északon ilyenmeleg is lehet. Szinte csak egy lenge ruhában lehetek egész nap. Erick isélvezi ezt a jó időt, bár az arcának nem hiszem, hogy jót tesz ez a soknapfény…- 1054.Scráf nyarának harmadik hónapjának hatodik napja. -Hogy iskezdjem…Hmm…Szóval tegnap, mikor az egyik hídon sétáltunk, messzire küldte azőröket, hogy csak kettesben legyünk. Először megijedtem, hogy mire készülhet,de csak gyöngéden megfogta a kezem. Együtt néztük végig, ahogy az emberek dolgoznak a város újjáépítésén,majd pedig a naplementét. Valóban romantikus volt, pont, mint a regényekben. Régéreztem már ilyet… Azt hittem Edward után már soha nem is fogok… De megtörtént… Megcsókoltam… és úgyérzem ez most őszinte volt.
-1054.Scráf nyarának harmadik hónapjának hetedik napja. -
A gevenniépítészet még így, a romokkal együtt is egészen lélegzetelállító. Szinte csakkapkodom a fejem, olyan sok a látnivaló. Mostmár értem miért jön ide annyiművész. Erickkel kézenfogva sétálunk már mindenhová, mint egy valódi házaspár. Király és királyné. Azemberek hajlonganak előttünk. Csináltuk már ezt Leyhenben is, de ez mostvalahogy más. Most valóban a királynőjének érzem magam. Olyan mintha már nem isönmagam lennék. Mintha csak kívülről látnám magam. Ez már nem az az Emma, akielszökött volna Edwarddal… Nagyon fura gondolatok kavarognak bennem…Azelőttmár azt hittem, nem is tetszem neki, boldog voltam, hogy a szajháival hál… mégha kicsit idegesített is a dolog…de ez a nászút… ez a születésnap…ez most meggyőzött róla…
Erick nem csak türelmes és figyelmes tud lenni, de odaadó is. Az istenekbiztosan gúnyt űznek most velem…
- 1054.Scráf istennő nyarának harmadik hónapja, nyolcadik napja. -
A bő kéthetes nászutunk hamarosan a végéhez ér. Sosem hittem volna, hogy valaha eztfogom mondani, de nem akarok elmenni. Olyan szép itt minden. Minthahátrahagytam volna minden fájdalmat Leyhenben… Még Emilyt is…Ő az én kis egyetlenem,mégis csupán fájdalom veszi őt körül miattam… minden borzalom, ami amegszületése körül történt…nem tudok elmenekülni előlük…Egyszerrejelenti a világot számomra, ugyanakkor mindig a sírás kerülget. Ahogyan mostis…Aszemeiben valahogy folyton Edwardot látom…El kell mostmárfelejtenem őt. Meghalt. Ahogyan apa is…
Én Erick felesége vagyok. Esenworth királynője. Kötelességgel tartozom anépért. Ezt el kell mostmár fogadnom, ha tetszik, ha nem. Nővé kell érnem.Valódi királynővé kell válnom. Nem élhetek a múltban…
- 1054.Scráf nyarának harmadik hónapjának tizedik napja. -
Az utolsóbejegyzésem írom itt Gevennben.
Az éjszaka, mint mindig, bársonyosan hűvös. Szinte simogatja a csupaszbőröm…Ahogyan nemrég még Erick…Igen, megtettem és nem kényszerített. Énakartam. És fura mód jól volt. Jobb, mint ahogyan gondoltam…Aztviszont tudom, hogy nem fogom tudni teljesen átadni neki magam… Talán majdegyszer…Sok év múlva…DeErick nem Edward és soha nem is lesz az. Én és Emily viszont még élünk és nekemezt kell mostmár észben tartanom… felelősséggel tartozom magunkért. El kell engednem a múltat.El kell engednem Edwardot…Könnyesszemekkel írom ezt most le, de… El kellengedjelek, szerelmem. Elengedlek… Egyszer talán majd találkozunk a túlvilágon…és ott…és ott talán majd olyan életet élünk, amilyet mindig is megérdemeltünkvolna…de az istenekezt az utat jelölték ki nekünk…egy másik életben talán megadatik majd…ha pediga túlvilágon találkoznánk, remélem megértesz …megérted miért tettem és teszemmindezt…SzeretlekEdward…a te Emmád.
- 1054. Scráf istennő nyarának harmadik hónapjánaktizenharmadik napja. -